Csillagcsóvák

A Hét képe sorozat legújabb, látványos alkotása a Chilében működő ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszer, valamint a NASA/ESA Hubble-űrtávcső által gyűjtött adatok kombinálásával készült, és a Tejútrendszer legnagyobb tömegű fiatal csillaghalmazainak egyikét, a Westerlund 1 jelűt ábrázolja.

Igazán izgalmassá az teszi a képet, hogy a Westerlund 1 néhány óriáscsillagából kinyúló, üstökösökre hasonlító anyagcsóvák is láthatók rajta. Ilyen csóvák nagy sűrűségű, állandó csillagszelekben jönnek létre, amelyekben a halmaz csillagaiból anyag áramlik kifelé.

A jelenség hasonlít ahhoz, ahogyan az üstökösök mindenki által ismert gyönyörű csóvái is kialakulnak. A Naprendszerben az üstökösök magból kinyúló csóvái a Napból kiáramló részecskék alkotta napszél hatására jönnek létre. Ennek következtében az üstököscsóvák mindig a Nappal ellentétes irányban húzódnak. Ehhez hasonlóan a vörös szuperóriás csillagok képen látható csóvái is a halmaz centrumától kifelé mutatnak, aminek okozója valószínűleg a Westerlund 1 középpontja körül csoportosuló több száz nagy tömegű, forró csillag által keltett egyedi csillagszelek nagy intenzitású „eredője”.

Az óriási távolságokra kiterjedő hatalmas struktúrák jól mutatják, hogy a csillagok kialakulása és fejlődése milyen drámai hatást gyakorolhat a kozmikus környezetre.

Az üstökösszerű csóvákat a Westerlund 1 ALMA antennarendszerrel végzett megfigyelése során fedezték fel. A vizsgálat célja annak kiderítése volt, hogy a halmaz csillagai miként és mekkora ütemben veszítenek anyagot. A Westerlund 1 rengeteg nagy tömegű csillagot tartalmaz, amelyek közül jó néhány ritkasága révén is érdekes objektum, így a halmaz a Tejútrendszer miriád csillagát megérteni akaró csillagászok kedvelt célpontja.