A hét képe

2022. február 7.: A Daru csillagképben, a Földtől 70 millió fényévre található az NGC 7582 jelű spirálgalaxis. Mint minden galaxisnak, ennek a középpontjában is egy szupernagy tömegű fekete lyuk bújik meg. A legfrissebb heti képünket az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) MUSE műszerével készítették a csillagászok erről a csillagvárosról abból a célból, hogy megfigyeljék az aktív fekete lyuk hatását a galaxisban zajló csillagkeletkezésre. Az NGC 7582-nek aktív galaxismagja (active galactic nucleus – AGN) van. Ez egy rendkívül nagy energiájú képződmény, amit egy szupernagy tömegű fekete lyuk működtet, miközben anyagot nyel el a közvetlen környezetéből. A folyamat során a beáramló anyag elképesztően felforrósodik, és óriási energiát bocsát ki, valamint erős részecskeáramot, azaz szelet fúj. De milyen hatással van ez a szél az egész galaxisra? Ennek kiderítése érdekében Stéphanie Juneau, az Amerikai Egyesült Államokban működő NSF NOIRLab munkatársa egy közelmúltbeli tanulmányában különféle elemek ionjainak eloszlását vizsgálta a galaxisban. A jobb oldali ...

2022. január 31.: A világ legnagyobb égre néző szeme, az ESO Rendkívül Nagy Távcső (ELT) építési munkálatai ismét jó ütemben haladnak! A COVID–19 járvány okozta jelentős lassulás után – a helyszín majdnem egy évig teljesen zárva is volt – a munka 2021 közepén újraindult. Amint az a 2022 januárjában készült felvételen is jól látható, a 39 méteres távcsőóriás alapjai már elkészültek, ezzel pedig újabb lépéssel kerültünk közelebb az Univerzum legnagyobb rejtélyeinek megoldásához. Az ELT látványos kupolájának majdani alakja lassan kezd kibontakozni. A hatalmas építmény kb. 80 méter magas és közel 88 méter átmérőjű lesz, így alapterülete nagyjából megfelel majd egy focipályáénak. A bal oldalon már látható a kupola építéséhez előkészített állványzat és zsaluzás. A kupolát egy kiegészítő épület veszi majd körbe, ennek betonalapzata is szinte teljesen elkészült. Ebben kapnak helyet az ELT-t működtető hő- és áramfejlesztő, valamint hidraulikus berendezések. A nagyobb földrengések és egyéb rezgések elleni védelemként az egész szerkezet lengéscsillapítókon fog ...

2022. január 24.: Úgy 60 millió fényévre tőlünk, a Virgo (Szűz) csillagképben látható két galaxis, az NGC 4567 és az NGC 4568. A szárnyformájuk miatt gyakran Pillangó-galaxisokként nevezett csillagvárosok éppen ütköznek, és kezdenek egymásba olvadni. A fenti felvétel az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (VLT) FORS2 (FOcal Reducer and Spectrograph)műszerével készült a chilei Andokban lévő Paranal Obszervatóriumból. A galaxisütközés nem ritka jelenség a Világegyetemben. Erőszakos, katasztrofális eseménynek tűnhet, a valóságban mégis meglepően békés folyamat: mintha a csillagok, a gáz és a por keringőt adnának elő, amelyet a gravitáció koreografált. Ehhez hasonló ütközés és összeolvadás lesz a Tejútrendszer sorsa is, amely a kutatók szerint a szomszédos galaxissal, az Andromeda-köddel fog végbemenni. A FORS2 műszert lenyűgöző sokoldalúsága miatt gyakran nevezik a Paranal svájci bicskájának, és valójában ez az egyik legkeresettebb műszerünk. Az ehhez hasonló képek rögzítése mellett akár több tucat kozmikus objektum spektrumát is képes egyidejűleg rögzíteni, vagy mérni a fény polarizációját. Ez a ...

2022. január 17.: Ezen az éteri képen úgy áll az ESO VLT Égboltfelmérő Távcsöve (VST) a Tejútrendszer csillagai alatt, mint egy néma őrszem. A VST, amelynek nemrég ünnepeltük 10. születésnapját, az ESO Paranal Obszervatóriumában található, ahogy névrokona, a Nagyon Nagy Távcső (VLT) is. Azonban a VST egészen más célt szolgál, mint a VLT. Ahelyett, hogy az égbolt kis területéről készítene nagyon részletes felvételeket, folyamatosan nagyobb területeket pásztáz az égen, a különböző égi források feltérképezésére és katalogizálására a közeli csillagoktól kezdve egészen a távoli galaxisokig. A chilei Atacama-sivatagban található Paranal Obszervatórium ideális hely földi csillagászati észlelésekhez. Évente több mint 300 derült éjszakával dicsekedhet, és lakott területektől távol lévén mentes a fényszennyezéstől, így elég sötét van ahhoz, hogy a Tejútrendszert meglepő részletességgel örökíthessük meg, akárcsak ezen a képen is.

2022. január 10.: Erre a képre ránézve az embernek kedve támadna beleharapni. Ám a fotó nem fahéjjal szórt tejszínhabot, hanem a Földtől mintegy 61 millió fényévre lévő NGC 1300 katalógusjelű küllős spirálgalaxist ábrázolja. A csillagok és gázok alkotta küllő a felvételen vízszintesen fut át a csillagváros központján, ahol egy gyűrű alakú intenzív csillagkeletkezési régiót is megfigyelhetünk. A képet több, különböző színben, vagyis hullámhossztartományban készült felvételből állítottuk össze. Az arany – avagy karamella – színű ragyogás molekulafelhőkből származik, ezek szolgáltatják a születendő csillagok alapanyagát. Ezt a mikrohullámú sugárzást az ESO partnerségével működtetett Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) rádiótávcső-hálózat rögzítette. A háttér kékes árnyalatú ragyogása a valamivel idősebb, már életük derekán járó csillagok eloszlását jellemzi. Ezt a hullámsávot az ESO Nagyon Nagy Távcsövén (Very Large Telescope – VLT) működő Multi-Unit Spectroscopic Explorer (MUSE) műszerrel figyelték meg. A felvételek a közeli galaxisok részletes megfigyelését célzó PHANGS (Physics at High Angular resolution in Nearby GalaxieS) ...

2022. január 3.: Az ESO Paranal-csúcson álló VLT távcsőegyüttesét mutató fotón a chilei Atacama-sivatag égboltjának kétségtelenül legszembetűnőbb jelensége a kép felső részén látható nagyon fényes pont. Közelebbről megvizsgálva azonban észrevehetjük, hogy nem egy, hanem két egymáshoz nagyon közeli fénypontról van szó. Valójában a Jupiter és a Szaturnusz együttállását láthatjuk. A Jupiter és a Szaturnusz a Naprendszer két legnagyobb bolygója, tömegük a Földének nagyjából 320-szorosa, illetve 95-szöröse. Főleg hidrogénből állnak, azaz nem a Földhöz és a Marshoz hasonló kőzetbolygók. Mindegyiknek több tucat holdja van, amelyek közül sok az elképzelések szerint nem a bolygójával együtt alakult ki, hanem később fogta be annak erős gravitációs tere. Az együttállás azt jelenti, hogy két égitest nagyjából egy irányban látszik az égbolton, de természetesen csak egy adott helyről megfigyelve. Ha nem a Földről, hanem más irányból néznénk, az adott objektumok egymáshoz viszonyított pozíciója már nem is lenne ilyen. Ugyanez a helyzet a csillagképek esetében is, amelyek csillagai csak bolygónkról ...

2021. december 27.: Az ESO VISTA (Visible and Infrared Survey Telescope for Astronomy) teleszkópjának a chilei Atacama-sivatagbeli Cerro Paranalon álló kupolájából lenyűgöző a kilátás nemcsak a fenséges déli égboltra, de a közeli hegycsúcsra is, ahol az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (VLT) áll. Az Egyesült Királyság 18 egyetemének társulása által kitalált és létrehozott VISTA a legnagyobb távcső a világon, amit kizárólag az égbolt infravörös tartományban történő feltérképezésére szántak. A VISTA távcsőidejének nagy részében hat publikus felmérést végeznek. Ezek célja, hogy olyan objektumokat fedezzenek fel, mint a barna törpék, a változócsillagokés az ősi kvazárok, és új megvilágításba helyezzenek olyan területeket, mint a sötét anyag természete, a galaktikus struktúrák, de segít a teljes megfigyelhető Világegyetem mintegy öt százalékának háromdimenziós térképének összeállításában is. De miért érdemes infravörösben vizsgálódnunk? Mert így a VISTA nem csupán a kozmosz hideg világát – az alacsony hőmérsékletű objektumok ebben a hullámhossztartományban gyakran fényesebben ragyognak – képes megcsodálni, de vizsgálhatja ...

2021. december 20.: Ahogy végéhez közeledik a 2021-es esztendő, a legjobb kívánságainkat küldjük Önnek és egész családjának! Az elmúlt év is számos kihívást tartogatott sokunknak, csakúgy, mint az azt megelőző. Itt, az ESO-ban minden erőnket megfeszítve azon dolgoztunk, hogy folytatódhasson az Univerzum felfedezése, és annak csodáit megoszthassuk Önökkel, miközben mindent megtettünk, hogy munkatársainkat biztonságban tudhassuk. Az ESO-nál dolgozó minden munkatárs nevében kívánunk egészségben töltött évvégét, és csodálatos 2022-es évkezdést!

2021. december 13.: Az e heti kép hipnotizáló erejű! Az örvényre vagy optikai csalódásra emlékeztető csillagos körök a szemlélőt is beszippantják a chilei Atacama-sivatag e lélegzetelállító hegyvidéki tájképébe, amely az ESO La Silla Obszervatóriumának ad otthont. Minden körvonal egy egyedi csillagot jelent, amely egy csillagnyomot jelöl ki. Ezek a nyomok a Föld forgása miatt alakulnak ki, és a csillagoknak az égbolton látszó lassú vándorlását mutatják, tökéletes gyűrűket rajzolva ki a déli égi pólussal a középpontjukban. Egy ilyen fotó hosszú expozíciós időt igényel. La Silla körülbelül 2400 méterrel a tengerszint felett található, és tökéletes megfigyelési lehetőségeket biztosít az ehhez hasonló hosszú expozíciós idejű fotók készítéséhez: ezen a helyen évente több mint 300 éjszakán derült az ég! Az ESO itt működteti a világ két legeredményesebb 4 méteres távcsövét: az ESO 3,6 méteres távcsövét, amely a világ legfőbb exobolygóvadászának, a HARPS-nak (High Accuracy Radial velocity Planet Searcher) az otthona, és az 3,58 méteres Új Technológiájú Távcsövét ...

2021. december 6.: Az ESO La Silla Obszervatórium távcsöveinek ezt a családi portréját még 2019-ben készítették egy lélegzetelállító napnyugta idején a chilei Atacama-sivatag peremén. Az előtérben magasodó műszer a La Silla Obszervatórium egyik új családtagja, a BlackGEM, egy optikai távcsőhálózat, amellyel a Világegyetem leghatalmasabb energiájú és legdrámaibb eseményeit tanulmányozzák, például neutroncsillagok és fekete lyukak egybeolvadását. Ezt a robothálózatot a Radboud Egyetem (ahonnan irányítják majd), a Nederlandse Onderzoekschool Voor Astronomie (NOVA) és a Leuveni Katolikus Egyetem fejlesztette ki. Ezek az egzotikus események gravitációs hullámoknak nevezett gyűrődéseket okoznak a téridő szövetében. A BlackGEM olyan gravitációshullám-detektorokkal dolgozik majd együtt, mint a LIGO és a Virgo, hogy hajszálpontosan megtalálja azt az optikai forrást, amiből ezek a gravitációs hullámok származnak. Ez lehetővé teszi a nagyobb távcsövek, mint pl. az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (VLT) számára, hogy részletes mérésekkel követhessék azokat nyomon. Ezáltal a csillagászok alaposabb betekintést nyerhetnek ezekbe az extrém kozmikus eseményekbe, és feltárhatják a kozmosz ...

2021. november 29.: Zsúfolt útkereszteződésekben gyakoriak az ütközések, de előfordul ez a galaxisok világában is. Ez esetben azonban a kimenetel egy kis koccanásnál sokkal drámaibb. Ha két galaxis szalad egymásnak, azok össze is olvadnak, létrehozva egy új, nagyobb galaxist. Jó példa erre az ESO chilei égboltfelmérő távcsövének (VST) felvételén látható NGC 7727 is. A Földtől 89 millió fényév távolságban lévő, a Vízöntő csillagkép irányában megfigyelhető NGC 7727-ről a kutatók úgy vélik, hogy az két galaxis kb. egymilliárd évvel ezelőtti ütközésének eredményeként alakult ki. A hatalmas kozmikus karambol következményei még mindig egyértelműen láthatók: a galaxis különleges, szabálytalan alakja és a külső régióiban megfigyelhető csillagáramok mind erre utalnak. A kép a VST-ATLAS felmérés keretében készült az optikai tartományban. A felmérés célja a déli égbolt egy jelentős, a telihold méretét 19000-szeresen meghaladó részének feltérképezése. A csillagászok azt remélik, hogy a terület galaxisainak tanulmányozásával új információkat nyerhetnek az Univerzumot átható, annak gyorsuló tágulását okozó sötét ...

2021. november 22.: Erőteljes lézerek fénye hagyja el az ESO Nagyon Nagy Távcsövét (VLT) alkotó négy távcső egyikét. A sugarak kb. 90 km magasságnál érik a légkör azon rétegét, amely nátriumatomokban gazdag. A lézer hatására a nátrium világít, és ezáltal egy mesterséges csillag jön létre. Vajon miért? A Föld légköre eltorzítja a kozmikus objektumok fényét, és csökkenti a csillagászati megfigyelések élességét. Ugyanezért látjuk a csillagokat is pislákolni. Ahhoz, hogy a megfigyelések során korrigálni tudjuk ezt a hatást, a csillagászok kidolgoztak egy olyan technikát, amelyet adaptív optikának neveznek. Az eljárás lényege az, hogy egy rugalmas tükör alakját másodpercenként több százszor korrigálják úgy, hogy ellensúlyozzák a légköri turbulenciákat. Azonban ahhoz, hogy a korrekciókat ki tudják számolni, az adaptív optikának szüksége van referenciacsillagokra a mért objektum közelében. Ilyen csillagok azonban nem mindig találhatóak a megfelelő helyen, így azzal az ötlettel álltak elő a csillagászok, hogy lézerek segítségével hozzanak létre mesterséges csillagokat, amelyek bármikor ...

2021. november 15.: Igen, igen, a kép közepén, a Tejút sötét, rózsaszínes íve alatt látható fényes folt valóban a Naprendszer bolygókirálya! A Jupiter a chilei Atacama-sivatag két csúcsa, az ESO VLT távcsőegyüttesnek (balra) és a VISTA égboltfelmérő távcsőnek (jobbra) helyet adó magaslatok közötti lankás rész felett ragyog. A Jupiter a Naprendszer legnagyobb bolygója, egyben az éjszakai égbolt legfényesebb objektuma, csak a Hold és a Vénusz ragyogja túl. Telitalálat volt az égbolt és a mennydörgés istene után elnevezni! Főleg hidrogén és hélium alkotja, legfeltűnőbb jellegzetessége pedig a Naprendszer legnagyobb vihara, a híres Nagy Vörös Folt a felszínén. A Jupitert a VLT 8,2 méteres távcsövei is többször észlelték. A VISIR műszer lenyűgöző nagy felbontású infravörös felvételt készített a bolygóról, amely kulcsfontosságú a légkörében zajló energia- és anyagáramlási folyamatok megértésében. A CRIRES infravörös spektrográf – a fényt hullámhosszak szerint felbontó eszköz – olyan területet térképezett fel a Jupiter felsőlégkörében, amely 200 °C-kal hidegebb, mint ...

2021. november 8.: A kép bal felső részén két átfedő spirálgalaxis, az NGC 3314a és b fenséges kozmikus tánca látható, az ESO VLT Égboltfelmérő Távcsövén (VLT Survey Telescope, VST) keresztül. De a látszat csal! Ezek valójában nem hatnak kölcsön egymással. A két, 117 és 140 millió fényévre, az Északi Vízikígyó (Hydra) csillagképben lévő galaxis valójában fizikailag nincs kapcsolatban, és csak a Földről nézve fedik egymást. Ennek az egyedi együttállásnak köszönhetően a csillagászoknak lehetőségük van megállapítani a galaxisok számos tulajdonságát, például azt, hogy a por hogyan nyeli el a csillagfényt, és ebből a galaxisok összetételébe és fejlődésébe nyerünk betekintést. A kép jobb alsó részét közelebbről megvizsgálva felfedezhetünk még egy rejtett titkot: a lenyűgöző kozmikus táncon túl található egy halvány, sárgás paca, egy rendkívül diffúz galaxis (ultra-diffuse galaxy, UDG) jele. Az UDG-k Tejútrendszer-méretű objektumok, de százszor-ezerszer kevesebb csillagot tartalmaznak. Ezek a galaxisok extrém halványak, és nem tartalmaznak csillagképző gázt, ezáltal pacának látszanak az ...

2021. november 1.: A nagyon hűvös csillagok körül lakható fedési exobolygók után kutató SPECULOOS távcsövek (Search for habitable Planets EClipsing ULtra-cOOl Stars) az ESO Paranal obszervatóriumában, a chilei Atacama-sivatagban működnek. Ezek a távcsövek innen, a Földről kutatnak új, ismeretlen világok után, ám legfrissebb heti képünk éppen az észlelőhelyet mutatja be egy különös, kicsiny bolygóként. A felvételt egy különleges fényképészeti technikával, sztereografikus leképezéssel hozták létre. Ezzel a módszerrel egy teljes gömböt, lényegében egy 360 fokos panorámát képeznek le a síkra. A SPECULOOS program célja olyan Naprendszeren túli, Földhöz hasonló exobolygók felfedezése bolygórendszerünk szomszédságában, amelyek keringésük során elhaladnak hűvös gazdacsillaguk és a Föld között. A bolygók eközben csekély, ám kiszámítható elhalványulást okoznak a központi csillag megfigyelt fényességében – ez a tranzitmódszer. Az ily módon felfedezett bolygókat nagyon részletesen tanulmányozhatjuk. Megállapíthatjuk a tömegüket, az átmérőjüket, de még a légkörüket, azon keresztül pedig az esetleges földön kívüli életfolyamatok jeleit is tanulmányozhatjuk rajtuk. A Belgiumban, Hollandiában ...

2021. október 25.: Legfrissebb heti fotónkat az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory – ESO) Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) MUSE műszerével készítették a csillagászok a távoli NGC 5248 jelű, Caldwell 45 néven is ismert spirálgalaxisról. A Földtől mintegy 59 millió fényév távolságra lévő, az Ökörhajcsár csillagképben megfigyelhető csillagváros nevezetessége, hogy nem is egy, de mindjárt két gyűrű is övezi a központját. Ezeket a gyűrűket csillagontó „forró foltok” rajzolják ki. A csillagontó régiók narancssárgán ragyognak a felvételen. Ezeken a helyeken a szokásosnál sokkal intenzívebb csillagkeletkezés zajlik a galaxis gáz- és poranyagából. A MUSE (Multi Unit Spectroscopic Explorer) képalkotó spektroszkópiai műszer a VLT négy, egyenként 1,2 méteres főtükörátmérőjű távcsőegységének egyikén, a Yepun nevű teleszkópon működik. A MUSE a látómezejének minden egyes képpontjában egyszerre tudja felbontani a beérkező fényt hullámhossz szerint a színösszetevőire. Ez lehetővé teszi a kutatók számára, hogy olyan összetett fizikai folyamatokat térképezzenek fel kiterjedt objektumokban, mint a ...

2021. október 18.: A chilei Atacama-sivatag Chajnantor-fennsíkján pompás alkonyati fények vonnak drapériát az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) távcsőrendszer égboltot fürkésző antennái mögé. Az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory – ESO) partnerségével üzemeltetett ALMA a Földön ma működő legnagyobb csillagászati műszer. Az égbolt napnyugta utáni csodálatos narancs- és kékszínű fényei egyúttal egy rövid fizikaórára is lehetőséget nyitnak. A Nap fényéből a légkör gázmolekulái és porszemcséi könnyebben szórják ki a rövidebb, kékebb hullámhosszakat, mint a hosszabb hullámhosszú, vörösebb színeket. A horizonthoz közelítő lenyugvó Nap fénye a légkör mind vastagabb rétegein áthatolva ér el hozzánk, így a látható színképtartományból alkonyatkor már teljesen eltűnnek a kékes árnyalatok. Ezért a Nap és az őt környező égbolt lenyűgöző vöröses színekben játszik. Az ALMA azonban mit sem lát a rőtvörös égbolt káprázatos színkavalkádjából. A távcsőrendszer 66 tányérantennája az emberi szemmel ellentétben egyáltalán nem érzékeny az elektromágneses színkép látható tartományára. Ezek az antennák csak a milliméteres és ...

2021. október 11.: Egy integető ember sziluettje körvonalazódik a chilei Atacama-sivatagban található ESO Paranal Obszervatórium (Paranal Observatory) egyik segédtávcsöve (Auxiliary Telescopes, AT) kupolájának bejárata előtt, amint egymást üdvözlik az éjszakai ég közepén sötét pacaként látható Szeneszsák-köddel. Ez az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (Very Large Telescope, VLT) négy, egyenként 1,8 méteres segédtávcsövének egyike. A VLT négy óriási, 8,2 méteres távcsőegységéhez (Unit Telescopes, UT) tartozó AT-ket a megfigyelési projektek igényei szerint 30 különböző megfigyelési helyre lehet pozicionálni vágányokon mozgatva, így azok a VLT Interferométer részeiként együtt tudnak működni. Az interferometria nevű eljárás során az interferométer kombinálja az AT-k vagy az UT-k által észlelt égitestekről érkező fényt, ezáltal a kutatók a kozmoszt hihetetlen részletességgel képesek megfigyelni. A Szeneszsák-köd a legnevezetesebb sötét köd az égen. Ezek a sötét ködök a déli féltekén feltűnőbbek, mint az északin. Sok kultúra mintákat tud felfedezni ezekben a sötét ködökben, a chilei mapucse indiánok például pozokonak vagyis vízforrásnak tartják a Szeneszsák-ködöt. Mivel ...

2021. október 4.: Minden családnak megvannak a maga tradíciói, és ezalól az ESO Paranal Obszervatórium munkatársai sem kivételek. Mielőtt elkezdik a megfigyeléseket, kimennek az obszervatórium teraszára, és megnézik a napnyugtát. Ezt örökítették meg ezen a képen is, amikor is az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (VLT) egyik 1,8 m-es segédtávcsövénél (Auxiliary Telescopes – ATs) gyűltek össze az emberek. A segédtávcsövek sínek mentén mozgathatóak, és együtt használva azokat egyetlen virtuális műszerként működnek, ami tulajdonképpen a Nagyon Nagy Távcső Ineterferométere (VLTI). A VLTI az interferometria módszerén alapulva egyesíti az egyes távcsövek által összegyűjtött fényt, és ezáltal sokkal élesebb szemmel kémleli a világegyetemet. A VLT ugyanakkor négy rögzített helyzetű, egyenként 8,2 m-es távcsőből áll, amelyek külön-külön is működhetnek vagy együtt a VLTI-vel. A Nap és az égbolt narancssága színét a Föld légköre okozza. A világűrből érkező fényt a földi légkör különböző irányokban szórja attól függően, hogy milyen színű. Amikor a Nap alacsonyan jár a ...

2021. szeptember 27.: E heti fotónkon a lenyugvó Nap fénye festi mélyvörösre a chilei Atacama-sivatag fölött a magasban gomolygó felhőket. A fényképet betölti a vulkanikus Purico-hegység, melynek legmagasabb csúcsa 5703 méteres tengerszint feletti magasságig tör. A hegység előterében egyetlen jármű mozog, felverve az elhagyatott út porát. Tőle távolabb balra egy épületcsoportot és egyetlen tányérantennát vehetünk észre. Ez az ESO által működtetett Atacama Pathfinder Experiment (APEX) rádiótávcső, a Föld egyik legnagyobb magasságban található távcsöve. Az APEX az elektromágneses spektrum infravörös és rádióhullámok közé eső szubmilliméteres hullámhossztartományára érzékeny. Ez a frekvenciasáv kulcsfontosságú a világegyetem leghűvösebb, legporosabb és legtávolabbi képződményeinek az észlelésében. Az APEX az évek során csillagászati jelenségek széles körét vizsgálta. Megfigyelte többek közt napjaink legnagyobb tömegű galaxisainak korai heves életszakaszát, a szupernagy tömegű fekete lyukak által szétszaggatott anyagot, valamint feltérképezték vele a Tejútrendszer fősíkját is. Mivel a világűrből érkező szubmilliméteres hullámhosszú sugárzást a Föld légkörében található vízpára könnyen elnyeli, a legjobb megfigyelőhelyek ...